Az úgynevezett Sonderklasse (magasabb osztályú) és Privatarzt (Magánorvos) kiegészítő betegbiztosítások egyre népszerűbbek ausztria szerte. Ennek az oka többek között abban keresendő, hogy az egyébként európában élvonalban lévő osztrák állami egészségügyi ellátórendszer is túlterheltséget mutat. Rengeteg szakorvos dönt úgy, hogy inkább privát praxist nyit, nem is csoda, hisz kevesebb pácienssel is azonos, ha nem jobb bevételre tesz szert. A kórházakban is orvoshiány ütötte fel a fejét a fenti okokból adódóan, amit a koronavírus járvány okozta káosz csak tovább súlyosbított.
Mindezeket pedig a standard kassza páciensek a saját bőrükön tapasztalhatják meg, például amikor már fél órával a rendelő nyitása előtt hosszú sorban állnak háziorvosuk előtt, vagy hosszabb időt kell várni egy MR vizsgálatra.
Ezen felül léteznek olyan speciális egészségügyi szakterületek/alternatív kezelésfajták, amikor nincs is más lehetőségünk, mint a privát praxist választani. Ilyenek például az akupunktúra, kozmetikai operációk költségei, fogpótlás teljes költségei. Ilyen esetben egy biztosítás díjának rendszeres fizetésével kedvezőbben járhatunk, mintha magunk állnánk a teljes Honorarnotét, főként ha az orvoslátogatás rendszeres időközönként szükséges.
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Krankenkasse általában megtéríti a magánorvosi költségeket, viszont csak annyit ( maximum 80%-át), amennyit egy vele szerződésben álló orvosnak fizetett volna az adott vizsgálat elvégzéséért. A különbözetet magunknak kell viselnünk.
A kiegészítő egészségbiztosítások népszerűségének másik fő oka a kényelem. Az idő mindenkinek drága kincs, érthető hát, ha optimálisan szeretnénk kihasználni. Egy magánorvosi praxistól elvárható, hogy nem várakoztatnak meg minket, hanem a megbeszélt Termin-re való érkezés után rögtön fogadnak, továbbá mivel az orvos nem “darabszámra” dolgozik -ellentétben a Kassa rendszerrel- elegendő időt tud fordítani a páciensekre. További kényelmi tényező lehet egy esetleges kórházi tartózkodásnál a maximum 2 ágyas külön szoba, rugalmas látogatási idővel.
Az alábbiakban egy korábban íródott szakcikk-ből szeretnék idézni, mely remekül összefoglalja az osztrák kiegészító egészségbiztosításokat:(Egészségügyi gazdasági szemle 2008/2)
“A társadalombiztosítás alapján felépülő egészségbiztosítással rendelkező Ausztriában a magán-egészségbiztosításnak két területen van jelentős szerepe, a kiegészítő (complementary) és a pótlólagos (supplementary) biztosítás területén.
A kiegészítő biztosítás (complementary cover) azokkal az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos, amelyeket a társadalombiztosítás finanszíroz, de a társadalombiztosítás a teljes költséget nem fedezi.
- A magánbiztosítás ebben az esetben részben vagy teljesen fedezheti a társadalombiztosítás által nem térített költséghányadot. A járóbeteg-ellátás igen jó példa ezen a területen. Ausztriában, a járóbeteg-ellátás területén, a kötelező egészségbiztosítókkal szerződéses viszonyban álló orvosok (szerződéses orvosok) esetén az egészségügyi szolgáltatásokat a kötelező egészségbiztosító teljes mértékben finanszírozza (a biztosítottnak csak az „egészség e-kártya” 10,00 euró éves díját kell fi zetnie). Abban az esetben, ha a beteg olyan orvoshoz megy, aki nem áll szerződéses viszonyban a kötelező egészségbiztosítóval, akkor a kötelező társadalombiztosítás annak az összegnek a 80%-át fizeti, amelyet az azonos szolgáltatásért fizetne a vele szerződésben levő orvosnak. Ez a rendszer a beteget érdekeltté teszi abban, hogy a szerződéses orvos szolgáltatásait vegye igénybe, miközben szabadon hagyja azt a lehetőséget, hogy a beteg nem szerződéses orvosok szolgáltatásait is igénybe vegye.
- A kiegészítő biztosítás másik kiterjedt alkalmazási területe az úgynevezett „Sonderklasse”-ellátások, amelyek nagyrészt a kórházi „hotelszolgáltatásokat” jelentik. Ez az adott magánbiztosítási szerződéstől függően tartalmazhatja a kétágyas vagy egyágyas kórteremben való elhelyezést, szabad orvos és kórházválasztást, az orvos–beteg találkozás időpontja előjegyzésének a flexibilitását, illetve a rendelési időnek a beteg igényeihez idomuló rugalmasságát. A finanszírozás közvetlenül a biztosító és a kórház között történik, így a betegnek az egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor nem kell fizetnie (nincs előfinanszírozás és visszatérítés). A szolgáltatók, a közkórházakban korlátozott számú, ún. „Sonderklasse”-ágyakat tartanak fenn azok számára, akik magán-egészségbiztosítással rendelkeznek. Ez azt is jelenti, hogy közkórházakban dolgozó orvosok is kezelhetnek magánbetegeket (pontosabban: magánbiztosítással rendelkező betegeket). A „Sonderklasse”- biztosítás szabályozásáról és a „Sonderklasse”-betegek és az „általános” betegek által kapott szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdésekről folyamatos a társadalmi vita.
A magánbiztosítás második fő területe a pótlólagos biztosítás (supplementary cover), amely olyan egészségügyi szolgáltatások finanszírozását biztosítja, amelyeket a kötelező egészségbiztosítók nem finanszíroznak.
- Különböző fogászati ellátások, esztétikai sebészeti beavatkozások, különböző gyógyszerek és az alternatív medicina különböző területei tartoznak ide.
- Ezen kívül a magánbiztosítás naponta egy bizonyos összeget fizet a biztosítottnak, minden kórházban töltött nap esetén. “
A biztosítótársaságok palettája ezen a téren rendkívül széles. Sonderklasse ellátást például igénybe vehetünk csak balesetek után, vagy bizonyos súlyos betegségek esetén de akár bármely okból kifolyólagos kórházi tartózkodásnál is. Magánorvosi ellátást adó biztosításnál pedig általában az éves fedezet összegét illetve az igénybe vehető kezeléseket kombinálhatjuk.Köthetünk hozzá kiegészítő kórházi napidíj vagy Krankengeld biztosítást (ami azoknak lehet fontos, akik betegségük alatt jutaléktól, borravalótól esnek el) illetve számtalan Assistance szolgáltatást (Babysitter, hivatali ügyek intézésének átvétele stb).
A biztosítottak körébe mindaddig könnyedén beveszik az ügyfelet, amíg nem áll fenn komolyabb egészségkárosodás, annak megléte a szerződéskötéskor viszont elutasításhoz, felárhoz vagy az adott betegségből származó ellátás fedezetének elvesztéséhez vezethet.
A gyermek tarifák igen kedvezőnek mondhatók egészen 18-20 éves korig, ebből kifolyólag közkedveltek is, hiszen egy szülő tudja: a gyermek nem érti igazán, miért nem mehet haza. Egy meghitt kórházi szoba pedig kettesben a szülővel biztonságot ad, hozzájárul a gyógyuláshoz. A felnőtt tarifák az életkor előrehaladtával dráguló tendenciát mutatnak, mivel a vállalt rizikó is nagyobb egy idősebb biztosított esetében.